Anyanyelvi képességek (PD-906)

Az óvodáskorú gyermek megismerésének, fejlesztésének rendszere és eszköztára című sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó. A gyermekek anyanyelvi képességeinek fejlettsége az óvodapedagógus munkájának egyik legfontosabb fokmérője. Az óvodakezdés első napjaitól fogva fürkésző pillantásokkal figyelik a szülők gyermekeiket, kivel, kikkel kommunikált, tud-e már verset, mondókát, dalokat, egyáltalán jelzi-e a pedagógusnak szükségleteit. A kommunikáció, a kifejező készség, a beszéd révén tetten érhető a gyermek szocializálódása, belső élmény- és képzetvilága, az értelmi fejlődése, s természetesen az iskolakészültsége is. Látható tehát, hogy pusztán az anyanyelv alakulásának, fejlődésének, jellegzetességeinek megismerésével képet kaphatunk a gyermek személyiségéről és képességeiről. A pszichológusok, gyógypedagógusok ki is aknázzák az ebben rejlő lehetőségeket. Személyiségvizsgáló módszereik között szerepel a beszélgetés, beszéltetés, pl. meseszövés tematikus képek, befejezetlen mesék révén. A beszéd jellegzetességei utalnak a beszélő érzelmi állapotára, vagy akár alkalmazkodási nehézségeire is, pl. szorongás kifejeződése, elektív mutizmus jelensége, vagy akár az echolália előfordulása autista, hospitalizált gyermeknél.

E mű megalkotói jelen képességkörön belül a gyermeki személyiséget a kommunikáció, metakommunikáció, a kapcsolatteremtés- és tartás oldaláról vizsgálják elsősorban. Természetesen a szerzett információk csak részben vonatkoznak a gyermek alkalmazkodási, szocializálódási képességére, az „érem másik oldalát” a kommunikációs képesség jelenti. Előfordulhat, hogy szegényes kommunikációs képessége miatt nem kezdeményez egy gyermek kapcsolatot.

A szerzők jelen kötetben az anyanyelvi képességeket a képességek oldaláról is megragadták, ami koncepciójuk szempontjából érthető és természetes. A beszédészlelés és- értés, a beszédprodukció területén is találunk számos példát arra vonatkozóan, hogy kik és milyen aspektusból vizsgálják és mérik a gyermekeket. A logopédusok szerepét és kompetenciáját fontos kiemelni e téren, hisz a beszédhibák korrekciója, beszédzavarok kezelése kizárólagosan a logopédus feladatköre. Bár tudjuk, hogy az óvodapedagógus a szűrésben, valamint korrekció során a logopédus által szupervizionált gyakoroltatásban aktívan részt vesz, pl. légzőgyakorlatok, légzéstechnika, nyelv- és ajakgyakorlatok, fonémahallás, grammatizmus fejlesztése. Jelen kötet szerzői a beszédstílust, beszédlégzést, fonémahallást és az artikulációs zavarok felismerését be is illesztették diagnosztikus rendszerükbe. Ezzel céljuk a szűrés megvalósítása a helyes beszéd kialakítása végett.
Az iskolaérettség, valamint a tanulási zavarok megelőzése érdekében is több olyan vizsgáló eljárás ismeretes, amely a beszédészlelés, -értés, valamint a beszéd oldaláról méri a gyermekek fejlettségét. Többek között itt említhetjük meg a Gósy Mária által kimunkált GMP-t, a válogatott logopédiai feladatok gyűjteményeként ismert DPT-t, vagy akár a pedagógusok által is könnyen alkalmazható PREFER-t, megújult változataként a DIFER-t. Ez utóbbi is többnyire az anyanyelvi képességek oldaláról méri a gyermekek értelmi képességét. E mű szerzői az iskolakészültség szempontjából a legindokoltabbnak vélt részképességek mérési lehetőségeit igyekeztek kiemelni, amelyek egyébként jelen is vannak általában akár a fent nevezett mérési eljárásokban, akár a nevelési tanácsadók iskolaérettségi vizsgálataiban. Ilyen többek között a passzív és aktív szókincs-vizsgálat, ezen belül is a relációs szókincs mérése, valamint a mondat-, szövegértés, és a mondat-, szövegalkotás.

Elmondhatjuk tehát e kötetről, hogy a szerzők három aspektusból (beszédhelyesség, iskolakészültség, szocializáltság) ragadták meg az anyanyelvi képességek mérését, mely megközelítési módok egyébként indokoltak is, tekintettel az előszóban felvázolt pedagógiai, pszichológiai, gyógypedagógiai gyakorlatra. E kötet abban nyújt segítséget a gyakorló óvodapedagógusnak, hogy az anyanyelvi képességek egyes területeit akár megfigyeléssel, akár egyszerű módon, játékos feladat végrehajtásával könnyen megismerhető legyen. Másik nagy előnye az eljárásnak, hogy a szerzők az adott részképességek mérésének értékelésnél általában egy ötfokú skálát (a; b; c; d; e) alkalmaznak, mellyel könnyen megállapítható a gyermek fejlettségi szintje a gyermek teljesítménye, megnyilvánulásai alapján. Az ötfokú skála többnyire az óvodába lépés minimum elvárásaitól (óvodaérettség) az iskolakészültségig terjed, tehát széles sávot, mintegy 3-4 évet kalibrál. Ez merész és eredeti ötlet a szerzőktől, mivel arra késztetik az alkalmazót, hogy gyorsan és rutinosan tanuljon meg véleményt formálni a vizsgált gyermek anyanyelvi képességeinek fejlettségéről. Ezáltal elérhető, hogy szükségtelen módon a mérésre túl sok időt és energiát fordítsunk, s így nem sérülhet a közös tevékenységek, a játék és az óvodapedagógus által kezdeményezett szervezett tevékenységek meghittsége. Ennek érdekében – s talán ezért nevezhető merésznek az ötlet – lemondanak a szerzők arról, hogy az egyes részképességek fejlődését árnyaltan, az életkorhoz rendelendően differenciáltabban teszteljék. Igazuk is van, ha arra gondolunk, hogy a praktizáló óvodapedagógusoknak elég, ha egy vizsgált képességterületen a zavart felismerik, ami okból kifolyólag vagy szakemberhez kell irányítani a gyermeket, vagy azt kell tudniuk, melyik az a következő fejlettségi szint, amelyre el szeretnénk juttatni a gyermeket. Ezt a kettős célt jelen kiadvány teljesíti. A zavarok megelőzése, a fejlesztés módszereinek bemutatása nem célja e kötetnek (majd a 8. kötet). Ez az oka annak, hogy a megismert, feltárt adatokhoz, a szerzők nem rendeltek értelmezéseket és következtetéseket. Nyilván ehhez sok száz gyermek nyomonkövetéses vizsgálata lenne szükséges, ami hosszú évek munkáját igényelné. A sok évtizedes óvodapedagógiai gyakorlat a képességek mérése terén viszont lehetővé teszi a szerzők számára, hogy prioritásokat fogalmazzanak meg, mit és milyen mértékben hangsúlyozzanak. Ezek elfogadhatóságát, mérési szakterminussal élve, megbízhatóságát pedig a kiadványban citált példa, s valószínűleg a megújuló kiadásokban megjelenő további példák és elemzések biztosítják.

Összefoglalóan elmondhatjuk e kiadványról, hogy a szerzők az anyanyelvi fejlődés területén a prioritásokat hangsúlyozva egy igen optimális megismerési eljárást kínáltak fel a gyakorló óvodapedagógusoknak a fejlődés nyomon követésére és a fejlettségi szintek megállapítására.

Kelemen Lajos pszichológus