Virágnévszótár

A Virágnévszótár minden korábbi munkánál részletesebben tárgyalja 340, hazánkban fellelhető mezei és kerti virág, illetve virágzó dísz­növény nevének eredetét.

A szótárból megtudjuk, hogy a kökörcsin virágnév az ótörök ere­detű kök 'kék' szóból származik.

A következő virágokat mind egy-egy híres személyről nevezték el: begónia, frézia,fukszia,gerbera, hortenzia. A virág élőhelyére utal a búzavirág, a kövirózsa és a tarlóvirág neve, a növény virágzásának időpontja volt a névadás alapja a következőknél: estike, hajnalka, hóvirág, karácsonyikaktusz, mikulásvirág, őszirózsa,pünkösdirózsa, téltemető. A virág alakja ihlette a következő virágneveket: csengettyű virág, flamingóvirág, oroszlánszáj, sarkantyúfű, trombitafolyondár.

A szerző a magyar nyelvtörténet, szótárirodalom és botanikai irodalom alapján, adatokkal alátámasztva közli az ismereteket. A könyvből többek között azt is megtudjuk, hogy a cickafark, a gó­lyahír és a nőszirom nyelvújítási szóalkotás.

A Virágnévszótár közli azt is, hogy egy-egy, ma széles körben hasz­nált virágnévnek milyen tájnyelvi megfelelői voltak használatosak: a golgotavirág népies neve kínfű, passióvirág; a napraforgó tájnyelvi megfelelője napvirág, tányérrózsa, tányérvirág.

A virágok nevének eredetét bemutató rész után a virág pontos és szakszerű leírása következik, majd gyakorlati útmutatót olvashatunk a virág neveléséről. A szótár 236 illusztrációt tartalmaz.