Kodály Zoltán:Kis emberek dalai

Az óvodában nem énekelnek szöveg nélkül. (Ugyan nem nagyon értem, miért, mikor a kisgyermek szeret dúdolni, szavak nélkül is, zenei hallása is gyorsabban fejlődik, ha nem szövegről, hanem dallamról ismeri meg a dalokat.) Ezért fordultam Weöres Sándorékhoz szövegekért, mint akik már több gyűjteménnyel megmutatták, hogy tudnak a gyermek nyelvén, selypítés nélkül (Bóbita, Tarka forgó). Gazdag Erzsi már régebben feltűnt effélékkel (Üvegcsengő 1938, Mesebolt 1941, Száll a sárkány 1959). A fiatalok közül Csukás István hajlamos ilyenekre. A jövő Magyarország zenészei pedig írjanak dalokat a kis embereknek, de nem kozmopolita vagy német, hanem magyar zenei nyelven. Hogy ilyen is van, talán már kénytelen tudomásul venni itthon is mindenki. És, hogy előbb ezt kell megismerni a magyar gyermekeknek, azon sem lehet ma már vitatkozni. E füzetben csupa ötfokú dallam van, 6 hang terjedelemig. A kis terjedelmet elméletben mindenki vallja, mégis hányan gyötrik a gyermekeket s teszik tönkre hangjukat nagyobb terjedelmű dalokkal! A korán diatóniára szorított gyermek pedig sohasem tanul meg tisztán intonálni. Finomabb fül mindig meghallja, hogy a mi – fa tájéka ingadozik. (Persze a harsányan velük éneklő óvónő nem hallhatja, még ha véletlenül tisztán énekel is.) De ha a gyermek előbb megszerzi az öt pillérhang biztonságát, könnyen melléjük illeszti a félhangot, akár felülről, akár alulról.