Leírás
A könyv első részében mintha egy elsüllyedt világban járnánk. Fekete-fehér képeken gyönyörű fiúk, lányok, szomszédok és a ház-nép, tűzoltók és a falu apraja-nagyja térdig érő hóban viszi a betlehemet a nyugati határszéltől, Győr-Sopron megyétől Erdélyig, közben játszik, komédiázik vagy áhítattal megéli a Kisded meg-születésének misztériumát. 1969-ben készült az első fotó, az utolsón pedig a dátum: 1973. A játék a faluban zajlik, a pitvarban vagy az öreg kredenc előtt-, a kútnál és a befőttesüvegek között. Minden él, mozog, hagyomány is. Eltelt egy Krisztus-életnyi idő.
Korniss Péter 2005 decemberében fényképezte a második részben látható képeket. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Bácska és Magyarország hagyományőrzői mutatják be karácsonyi játékaikat.
A képek kiszínesedtek, a háttér festett, a helyszín a művelődési házak vagy a betlehemes találkozók szinpadai , a szereplők stilizált figurákká lettek. Megváltozott a fotografálás stílusa is: a képek megtervezettek, megkomponáltak.
De ami a legérdekesebb, az a változás mibenléte. Változhatnak a ruhák, a divat, a színterek, de nem változik a markos pásztorok játékos kedve, a Máriák áhítata és a Józsefek atyai gondoskodása. A kárpátaljai bábtáncoltatóktól a bukovinai székelység dramatikus játékaiig minden arról szól, hogy emberi mivoltunk egyik alappillére a hagyományok őrzése. No meg arról, hogy minden változás közepette az emberi arc, tekintet és gesztusvilág azonos. Legyenek azok ukrán vagy román katonaruhát viselő királyok vagy angyalok, tizenéves Máriák és józsefek – a fotográfus tudja, hogy az ember szép. Es ezt megmutatja.
