„Szájról szájra, kézről kézre” címmel, nagy gyermekjáték-gyűjteményt vesz most kézbe az olvasó, a játékokat továbbadó, mindennapi munkájában felhasználó óvónő. Igaz, ma már a régi, idegen szellemű, értéktelen, s a gyermek világától távol eső, kiagyalt „játékok” helyett végre magyar népi játékokat játszanak óvodás gyermekeink. Ám valami mégis hiányzik. Az a természetes közeg, melyben ezek a játékok születtek és évszázadokon át éltek. Bartók és Kodály már az első, 1906-ban közreadott, „Magyar népdalok” című gyűjtemény előszavában megjegyzi, hogy a nyomtatásban megjelenő, főként pódiumon történő előadásra szánt dalok mögötti „elveszett mezőt és falut” valamilyen módon pótolni kellene. Pedig akkor még ezt a „mezőt és falut” megtalálhatta, aki akarta. Ma már hiába keresné.
E nagy gonddal, kiváló pedagógiai érzékkel szerkesztett játékanyag ezt a feledésbe merülő, pedagógiai gyakorlatunkból hiányzó népi kultúrát igyekszik az óvodás gyermek életkori sajátosságaihoz igazítva, játékosan életre kelteni, a kicsinyek sajátjává tenni. Nagyon lényeges az is, hogy ezeken az óvónőkkel együtt játszott játékokon keresztül aktívan ismerkedhetnek meg gyermekeink a játékok mögötti, azokat létrehozó, évszázadokon át éltető világgal. Mivel a játék aktív folyamatában a gyermek ki tudja élni ösztöneit, ki tudja elégíteni vágyait, azért az ilyen játék feltétlenül örömmel jár. S ne feledjük el, hogy csak az örömmel végzett tevékenység lehet igazán eredményes. Aki látta már az óvónőikkel együtt játszó szentendrei óvodásokat, erről személyesen is meggyőződhetett.
„Hányat termett a mogyoró…?”
„Tessék, tessék jó portéka…”
„Olcsó az alma, itt van halomban..”
„Dombon törik a diót…”
„Lipem, lopom a szőlőt…”
„Sarkadra jött a rossz idő…”
„De már ősszel számadáskor…”
„Ne aludjál, lisztes molnár…”
„Száz liba egy sorba-…”
„Árok partján ül egy liba…”
„Ha Katalin kopog…”
„Kis karácsony, nagy karácsony…”
„Ő az öreg Mikulás, házról, házra jár…”
„Luca, Luca, kity-koty…”
„Beli, buba, beli…”
„Paradicsom mezejében…”
„Áldom, magasztalom, seregeink urát…”
„Akinek ma kedve nincs…”
„Hosszú téli estéken…”
„Disznó farka, füle, orra…”
„Emlékezzünk Szent Balázsra…”
„Menjünk a csipogóba…”
„Én azt megteszem, Julcsát elveszem…”
„Elmúllott a rövid farsang…”
„Kinek nincsen párja, keressen magának…”
„Bújj, bújj zöld ág…”
„Karó, karó, hatvan karó…”
„Szent Gergely vitézei vagyunk…”
„Süss fel nap…”
„Friss légy, keléses ne légy…”
„Most viszik, most viszik…”
„Komatálat hoztam…”
„Koma, koma, komázzunk…”
„Gólya, gólya, gilice…”
„Fordulj kisszék…”
„Gólya viszi a fiát…”
„Kis gazdasszony vagyok én…”
„Tüzes taplót hordozok…”
„Lapos kő rajta hát, ezt a vizet ugráld át…”
„Legyünk bátor, jó vitézek…”
„Rege, rege, rejszom…”
„Légy áldott Szent István király…”
„Legyünk bátor, jó vitézek…”
„Süss fel nap, Szent György nap…”
„Az igazságos Mátyás király…”
„Mátyás hozta Berényből…”
„Török gyerek megvágta…”
„Aki nem lép egyszerre…”
„Ellopták a szegény ember malacát…”
„A legények regimentje…”
„Itt vagyok, ragyogok, találd ki, hogy ki vagyok?”