Az elfogadás művészete

Kérdezhetik, miért vállalkoztam a pszichoterápiás munkámban és a különböző céllal szerveződött encounter csoportokban szerzett tapasztalataim közreadására?

Elsősorban talán azért, mert négyszemközt a kliensekkel, a csoportban facilitátorként (vezetőként), tanárként a diákok körében nap mint nap meggyőződtem arról, hogy Carl Ransom Rogers amerikai pszichológus elgondolásai a pozitív, de legalábbis semleges emberi természetről, a saját lényünk önkiteljesedéséről, bölcsességéről, az elfogadásnak, törődésnek, a szeretetnek szinte misztikus hatásáról valóban jelen vannak bármely fejlesztő emberi kapcsolatban.

Szerettem volna, ha ennek gyakorlati példáit - a valóságos önmagunkért folytatott küzdelmeink során átélt néha megható, néha megrázó, néha dühös és elkeseredett, néha felszabadító érzések születését, folyamatát; a csak másokra koncentrált figyelem, az aktív meghallgatás és a belőlünk áradó pozitív energia gyógyító hatását - a maguk meggyőző és realisztikus voltában ismerik meg.

Reméltem, hogy a segítő foglalkozásra készülő diákok számára társaik útkeresése, a szakmához nélkülözhetetlen attitűdjeinek megismerése és fejlesztése, a készségek gyakorlása közelebb hozza a száraz elméletet, és elindítja bennük a saját meggyőződés- és attitűdrendszerük kialakítását.

Reméltem azt is, hogy a szakmában dolgozó kollégáimnak - bármilyen orientáltságúak is - meg tudom majd mutatni azokat a törekvéseimet, amelyekkel az életem során az emberi lélekről megszerzett ismereteimet, tapasztalataimat egységes egésszé próbálom összerakni.

Abban is bízom, hogy bárki, aki szívesen indul el, vagy már meg is tette az első lépéseket a saját belső világának a megismerésére, esetleg lelki problémájának a megoldására, szempontokat kaphat Carl Rogers tanításaiból, és segítséget nyújthatnak számára az interjúkban, a csoportjegyzőkönyvekben olvasott részletek is.