Leírás
E különös hangulatú regényben az író a lélek átfogó, bölcseleti és teológiai komplexitásába ágyazottan vizsgálódik, ám nem a levegőben lebeg (tudományos) mutatványosként, ő a földön járva is képes erre. Ezért nem is elemez, nem „szálaz(szét)” semmit, hogy valamit találjon. Nagyon hiteles, majdhogynem realista leírásait adja a táj és a természet élményeinek, az épített környezetnek s a (kül)városi életnek is a rendszerváltások és ezredfordulók környékén. A családi (elsősorban anyai) szeretet szinte lírai leírásán túl a társas kapcsolatok hálózatában a baráti, munkatársi, szerelmi kapcsolatokat is bemutatja.
Ám mégsem realista regényes elbeszélés a Pasztoral, mert az egész szöveget áthatja, s abban szinte mindent magába olvaszt a lélek valamiféle panteisztikus látomása.
