A mű szerzői több mint tízéves tapasztalattal rendelkeznek az óvodás gyermekek képességeinek szakszerű mérése és fejlesztése terén. E témában megjelent korábbi kiadványuk, a Feladatgyűjtemény a képességszintek megállapításához címmel országszerte ismertté és elismertté tette munkájukat. Jelen kötetük e felhalmozott szellemi érték egy szelete. A szerzők célja, hogy a „bemenettől a kimenetig” felelősségteljesen kövessék végig az óvodapedagógusok a gyermek fejlődését, és ehhez, valamint a gyermekek fejlesztéséhez szakszerű eszközként a jelen és a továbbiakban megjelenő hat kiadványt hatékonyan használhassák. Hatékonyan és könnyen használható eszközökre igen nagy szüksége van az óvodapedagógusoknak, tekintettel arra, hogy polihisztorként rengeteg feladat terheli le figyelmüket és energiájukat a gyerekekkel töltött munkaórák idején. Helyesen emelik ki a szerzők, hogy éppen ezért a játékban megragadott vizsgálati módszerek a leginkább kívánatosak és megvalósíthatók.
A mű szerkezetét tekintve tartalmaz módszertani elveket és leírást a mérés szakszerűségét illetően, valamint az anamnézis és a beilleszkedés kérdéskörét öleli fel mint adatgyűjtési eljárást. A gyakorlati bemutatással sem maradtak adósok a szerzők, melyhez egyébként kidolgoztak egy praktikus összegzési adatlapot is. Az anamnézis a tudományok, főként az élettudományok fejlődésével (pszichológia, orvostudomány, fiziológia stb.) újból divatos és prioritást élvező adatgyűjtési eljárássá vált. Köszönhető ez annak, hogy az erősödő gyermekvédelem, a beilleszkedési zavarokat és fejlődési lemaradást mutató gyermekek számának emelkedése egyre inkább szükségessé teszi a megfigyelhető gyermeki reakciók háttértörténéseinek ismeretét. A pedagógusok számára nélkülözhetetlen ez azért, mert elsősorban a gyermek megértését, ezen keresztül a gyermek elfogadását szolgálja, másodsorban a gyermekkel való hatékonyabb bánásmódot és a fejlesztést segíti, szükség szerint külső szakemberek bevonásával. A szerzők mindezt hangsúlyozzák is. Külön táblázat segítségével példákat is illusztrálnak arra vonatkozóan, hogy egy-egy háttértörténés milyen következményekkel járhat a gyermek fejlődésében. Úgy gondolom, hogy e kiadvány ezen a téren fog majd sokat erősödni a későbbi átdolgozott kiadványokban. Hisz nagyon sok olyan konkrét, mondhatni gyűjteménnyel felérő példákra lesz szüksége a pedagógusoknak, amikor nem neki kell értelmezni, hanem az értelmezési lehetőségeket készen kapva neki csak valószínűsíteni kell, hogy egy-egy korai gyermekkori esemény milyen kihatással lehet a gyermek későbbi életére. Ez azért is lenne nagyon fontos, mert az alkalmazók nem csak a tudományok legfrissebb eredményeit kapnák meg a gyermek fejlődésének megismerése terén, de megvédhető lenne a gyermek a tekintetben, hogy a pedagógus kevesebb háttér tudás birtokában téves következtetésre jusson. Ez lehet ártalmasabb, mintha elmaradna a megismerés (kedvezőtlen pedagógusi beállítódást, Pygmalion-effektust eredményezhet). A szerzők elérhetőségük megadásával és olvasói visszajelzések kérésével készülnek is a tapasztalatok gyűjtésére és beépítésére.
Az anamnézis során még egy erkölcsi dilemma is felvetődik, mégpedig az, hogy mi mindenre legyünk kíváncsiak. Az ember természetéből fakadóan kíváncsi, ami azt jelentheti, hogy olyan információra is rákérdezhetünk, melyek szükségtelenek a gyermek megismerése céljából, pl. házastársi konfliktusok tartalmi vonatkozásai stb. Elismerően szólhatunk e kiadványról, hisz nagyon markánsan hangsúlyozza, hogy a gyermek megismerése áll a középpontban, s csak olyan adatokat gyűjtsünk, melyek felhasználhatók a megismerés és fejlesztés terén. Ezzel együtt meg kell említeni azt is, hogy titoktartásra kötelezett a pedagógus. A szerzők ezt evidenciaként kezelik, de ezt külön ki kell hangsúlyozni, mégpedig a fejlődési naplók, adatlapok nem hozzáférhető tárolásának megemlítésével, mert előfordulhat, hogy a pedagógus szándékától függetlenül kerülnek ki bizalmas adatok.
A kiadvány „második lépése” a beilleszkedés folyamatának vizsgálata. A szerzők három hónapot hagynak erre. Szükséges azonban kiemelni, hogy ez az időszak akár meg is nyúlhat a gyermek betegségei, az anya túlzott érzelmi kötése révén. Éppen ezért, ami útmutató lehet a pedagógus számára a beilleszkedés sikerességének megítélése kapcsán, az a gyermek viszonya a pedagógushoz, társaihoz és a tevékenységekhez. (Ha tud kapcsolatban lenni és játszani, akkor már nem szorong!) Ezt azért fontos kiemelni, mert amíg szorong (szeparációs szorongás) a gyermek, addig a képességek mérése terén mérési hibát követhetünk el. Nagyon jól hangsúlyozzák a szerzők az adatgyűjtés folyamatosságát a gyermek állandó megfigyelésével. A változásokat pedig szükség szerint jelezni kell a fejlődési naplóban, adatlapjainkon. Mindennek megemlítése azért is fontos, mert a szakemberek úgy tartják, hogy a gyermek képességeinek fejlődése, főként az óvodáskor első éveiben diszharmóniát mutat, azaz egyik vagy másik képesség megelőzheti egymást, vagy akár hirtelen lelassul vagy felgyorsul a fejlődésben. Nem szabad tehát konstans adatként kezelni a kapott eredményeket.
A debreceni Kuruc utcai Óvoda nevelőtestületének kiadványáról összességében elmondhatjuk tehát, hogy törekvésüket
- miszerint a gyermekbe bele lássunk, s ne csak nézzük őt,
- minél jobban megismerjük érzéseit, gondolatait, szükségleteit, igényeit, és segítsük őt az önkibontakozásban,
- hogy a szülőknek minél jobb partnerei lehessünk,
- s hogy a gyermeknevelést és a gyermekek fejlesztését minél magasabb szinten valósítsuk meg
sikeresen megvalósították ezen eszköz elkészítésével. Ugyanakkor az etikai, a mérésmódszertani, az adatgyűjtési és adatkezelési szabályok betartására is kellően felhívják a felhasználók figyelmét.
Kelemen Lajos pszichológus