Engedj el!

„Kötődnünk kell, itt vagy ott, de soha ne engedjük, hogy megkötözzenek.”

Születésekor a kisbaba nem szakad el azonnal az anyjától. A szimbiózisnak nevezett időszak rendkívül fontos a számára, hiszen ebből merít erőt és biztonságot. A gyermeknek azonban föl kell nőnie, ezért egy idő után le kell válnia az anyjáról, hogy meghódíthassa a szabadság és az önállóság egyre újabb területeit.

Létezik-e fájdalommentes elszakadás? Miért érezzük utána elhagyatottnak magunkat? Mi a gyászmunka, és befejeződhet-e egyáltalán? Mire jók az emlékek? Igaz-e, hogy egész életünk a szimbiózis utáni nosztalgia jegyében telik el? 

Ezekre a kérdésekre válaszol Marcel Rufo francia gyermekpszichiáter sok-sok empátiával, nagyon emberien. Gyöngeségeinket megértve tükröt tart elénk, melyben valamennyien ráismerhetünk önnön kétségeinkre, az elválással kapcsolatos félelmeinkre. Kötődés nélkül nem lehet élni, de amint megkötözve érezzük magunkat, lazítanunk kell a köteléken, és el kell tudnunk szakadni, hogy megőrizhessük önmagunkat.