Az óvónő és az óvodai játék

A játék a gyermek legszabadabb, spontán és önkén­tes tevékenysége. Olyasmi, amiben bármi megtörtén­het, ahol még a legtitkosabb vágyai is teljesülhetnek. A játék öröm forrása és a feszültség oldásának esz­köze, egyúttal a személyiség fejlődésének egyik leg­fontosabb terepe. Ebben a gyermek legfontosabb partnere a felnőtt: a szülő és a pedagógus.

Amikor Az óvónő és az óvodai játék először megjelent, széleskörű szakmai érdeklődést és vitát váltott ki. Gyermek- és fejlődésközpontú megközelítésmódja, a játékot komplex pedagógiai eszközként kezelő mód­szertana szokatlan és újszerű volt a maga idejében.

Azóta - szerencsénkre - azok az újdonságok, melyek B. Méhes Vera könyvének hangsúlyait adják, az óvo­dai programok részévé váltak, s a könyv taneszköze lett az óvónőképzésnek.

Szemléletformáló ereje, ma is időszerű elméleti alap­vetései, szisztematikusan felépített, gyakorlatközeli rendszere és tárgyalásmódja nélkülözhetetlenné teszi a gyermeknevelésben.